A tárogató története

A tárogató története szakkönyvekből, tanulmányokból jól megismerhető. Ezek között nincs lényeges különbség, legfeljebb a szerzők érzelmileg másként kötődnek a tárogatóhoz. Másként ír egy zenetörténész, egy tudományos elemzésekkel foglalkozó mérnök, vagy egy tárogatón játszó muzsikus. A tárogató története a mindenkori történelmi események, körülmények ismeretében érthető meg a legjobban.

Kétféle tárogatót megkülönböztetünk meg:

a, történeti tárogató
b, reform tárogató

Történeti tárogató

Ez a hangszer általában kétféle néven ismert: töröksíp - tárogatósíp. Mind a két név ugyanahhoz a hangszercsaládhoz tartozó hangszert jelöli. A tárogató története nagyon messzire nyúlik vissza. A magyar nép történetének ezer évvel ezelőtti időszakából már különféle síposokról esik említés, de konkrétan nem tudjuk, hogy ezek a hangszerek mennyire lehettek hasonlóak az általunk tárogatónak nevezett hangszerekhez. A sípos elnevezés ebben az időben már megtalálható családi vezetéknévként is.
Az első konkrét adatok a 15 -16. századból származnak. A leírások között több helyen találkozhatunk síposok, tárogató síp megnevezéssel. Ami biztos, hogy a török hódoltság idejében / 1526 - 1686 / a töröksíp hadihangszer. Kemény éles hangja erre alkalmassá tette, egyébként pedig a hétköznapi élet hangszere volt. A korabeli leíráskból tudjuk, hogy a magyarok is kedvelték a sípok hangját. II. Rákóczi György és Báthory Zsófia esküvőjén a menyasszony fogadásán török és lengyel síposok zenéltek. Apor Péter tudósítása szerint a lakodalmas menetben ,, legelől ment a násznép, azok előtt voltanak az töröksíposok, trombitások, dobbal ".

A magyar szabadságküzdelmek egyik jelentős eseménye 300 évvel ezelőtt II. Rákóczi Ferenc vezetésével zajlott. / 1703 - 1711 / Ehhez a szabadságküzdelemhez különösen kapcsolódik a tárogató. A csaták idején mint hadi hangszer szólalt meg, szignálszerű dallamokat játszottak rajta. A kuruc táborokban pedig az énekléshez, tánchoz szolgáltatták a zenét.

A szabadságharc befejezése után a tárogatók elhallgattak, csak ritkán szólaltak meg. Minél jobban távolodunk a kuruc szabadságküzdelmek időszakától, annál inkább válik a tárogató a szabadságküzdelmek jelképévé. A 18. századból származó leírásokból tudjuk, hogy egy - egy olyan eseményen, ünnepségen amikor a nemzeti tudat hangsúlyozására került sor, a tárogatók gyakran megszólaltak. Budán 1790-ben -Tolna, Zala és Szabolcs vármegye lovasbandériumai előtt - tárogatót fújtak az országgyűlés alkalmából. Pozsonyban, II. Lipót koronázásán, mikor a hídon vitték át a koronát, szintén tárogató szólt. 1848-ban, a csatába induló honvédeket lelkesíthette a megszólaló tárogatók hangja. A még fellelhető tárogatók tudatos gyűjtése az 1850-es években indult meg. Felerősödött az igény: a tárogatók legyenek ismét a mindennapi zenei élet hangszerei. Felújításukra több kisérlet is történt. A 19. század végén két hangszergyár a Schunda és a Stowasser gyárak modernizálják a tárogatót, és megszületnek a reform tárogatók.

 

Reform tárogató

Schunda Vencel József és Stowasser János szinte egyidőben adja be Budapesten a szabadalmi hivatalba az új tárogatók leírását. A felújítási kísérletek az eredeti tárogatóból indultak ki. A hangszerkészítő mesterek először a hangszer testét hosszabbították meg, és a könnyebb játszhatóság érdekében néhány billentyűt is szereltek a hangszerre. A tárogatók megszólaltatása ekkor még duplanáddal történt, később került szimplanádas klarinétszerű fúvóka a tárogatóra. Ezzel a változtatással a tárogató hangszíne megváltozott. Puhább, lágyabb tónusú lett a hangja.
Ezeket az újításokat Schunda Vencel József a következőképpen mondja el:
,,.....1894-1896-ban én reformáltam meg a tárogatót. Mig a régi hangszert oboaszerű náddal fújták és billentyű csak kevés vagy egyáltalán nem volt rajta. Én klarinét fúvókával és és annyi billentyűvel láttam el, hogy rajta minden kromatikus hang könnyen játszható. Ezen felül a hangszert megnagyobbítottam és öblösebbé tettem. Most jóformán három hangszernek, az oboának, a klarinétnak és a fagottnak a hangszíneit egyesíti .... "

Schunda Vencel József

A tárogatók tökéletesítése, intonációs biztonságának javítása elsősorban a Stowasser hangszergyárhoz kapcsolódik.
A tárogatóknak három fő tipusát különböztetjük meg:
 
1, a jobb kéz újjainál két gyűrű található, a bal kéz újjainál nincs gyűrű.
2, a jobb kéz újjainál két gyűrű és a bal kéz újjainál is két gyűrű található.
3, automata váltós hangszer. Általában 4-5 gyűrűs.
 
A legelterjedtebb tárogatók B hangolásúak, de készültek C, A és basszus hangolásúak is. A Schunda és Stowasser hangszergyárak mellett még négy - öt kisebb hangszergyár is készített tárogatókat.
1895-től a II. világháború végéig, 1945-ig készültek új hangszerek. 1945 után megszüntek a nagy hangszergyárak, csak egy-egy idősebb mester készített új tárogatókat, de csak néhány darabot. / Péczi Ferenc és Eisenhoffer János / Erdélyben, Temesváron készültek még tárogatók, de mára ezeknek a gyártása is megszünt. Németországban, Burgauban is gyártottak tárogatókat a Hammerschmidt Hangszergyárban.
Új tárogatók:
Magyarországon jelenleg öt helyszínen készítenek új tárogatókat és két helyszínen fúvókákat.  A készítők elérhetőségei a ,,Tárogatókészítők’’ részben megtalálhatók.